Az UFO-jelenségek messianisztikus üzenete Antikrisztus a repülõ csészealjon A messiási eszme és az antikrisztusok történetével és különbözõ megjelenési formáival foglalkozó sorozatunk elõzõ számában korunk népszerû neognosztikus irányzata, a New Age-eszmekör messianizmusával foglalkoztunk. E heti cikkünk e témakör egyik markáns és népszerû ágazata, az úgynevezett UFO-jelenségek körül kialakult elképzeléseket foglalja össze. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a XX. század második felében újra és újra fellángoló UFO-mánia csupán a globalizálódó kommersz tömegkultúra egyik sikeres „húzóágazata”, vagy a jelenség mögött ennél több, egy új világvallás megszületése húzódik-e meg. Ötven évvel ezelõtt jobb esetben megmosolyogták azokat, akik földönkívüliek látogatásairól, azonosítatlan repülõ tárgyak létezésérõl próbálták környezetüket meggyõzni. Ma azonban a Newsweek magazin felmérése szerint az amerikaiak 48 százaléka hiszi, hogy az UFO-k valóságosan léteznek, és 29 százalékuk azon az állásponton van, hogy már sikerült is kapcsolatot felvenni az idegenekkel. Ezek a számok persze önmagukban nem bizonyítják, hogy ennyien ténylegesen fel is cserélték volna korábbi világnézetüket a földönkívüliekben való hitre, viszont jelzik azt a tendenciát, hogy az általános szkepticimus helyére a megmagyarázhatatlan jelenségek értelmezése iránti igény és várakozás lépett. A „csészealjvallás” illúziói „Az UFO-k befejezetlen története nem más, mint egy, az összes neospiritualista irányzatot megismétlõ és betetõzõ álvallás története, amelynek »ökumenikus« jellege ráadásul alkalmas arra, hogy az elerõtlenedett materialista dogmákat integrálja” – írja Jean Robin francia filozófus közel két évtizede született és nemrég magyarul is megjelent könyvében (Az UFO-jelenség, avagy a nagy paródia. Stella Maris Kiadó). Robin úgy véli, hogy a „csészealjvallás” lényege a messianizmus, amely azt a reményt csillantja fel a emberek elõtt, hogy hamarosan megjelenhet egy másik bolygóról származó messiás, aki a „felnõttkorba lépett emberiséggel” megosztja megváltói üzenetét. A francia szerzõ szerint a földönkívüliek feltételezett látogatásai és más rejtélyes jelenségek körül kialakult modern mítosz rendelkezik egyfajta „eszkatológikus dimenzióval”, amely alkalmas arra, hogy az abszolút bizonyosságok és igazságok keresésébe belefáradt nyugati civilizációban deisták, sõt ateisták számára is fogyasztható világmagyarázatot kínáljon. Az UFO-dogmákról népszerûsítõik azt állítják, hogy azok nem teológiai találgatásokon, hanem dokumentált tényeken alapulnak. Ez számos, korábbi ideáljainak bukását látó materialista számára vonzó alternatíva: mivel a meghökkentõ jelenségeket úgymond tények igazolják, elfogadásukhoz nem kell kilépniük megszokott világnézetük keretei közül. Sokan megnyugtatónak érzik a feltételezést: bár a végsõ igazság „odaát van”, forrása mégis megmarad az anyagi világ elõbb-utóbb megismerhetõ keretei között. Csupán ki kell várni azt a pillanatot, amelyet a megvilágosodást hozó bolygóközi lények alkalmasnak tartanak arra, hogy megosszák velünk az evolúció magasabb szintjén álló tudásukat. A hagyományos materialista utópiák összeomlása ellenére felcsillant a lehetõség egy „nagy ugrásra”. A kozmikus élményekrõl, a nulladik (mások szerint negyedik) típusú találkozásokról szóló beszámolók sokasodása milliókban táplálja a várakozást, hogy elközelgett az emberiség új korszakának a hajnala. A kezdetek Noha azt hihetnénk, a legtöbb neospiritualista mozgalomhoz hasonlóan az UFO-jelenség is Amerikában látott napvilágot, ezzel szemben úgy tûnik, hogy a náci Németországban kezdték elõször szisztematikusan tanulmányozni a kérdést. A második világháború alatt feltûnt különleges repülõ tárgyakat – német nevükön a „kraut-bolid”-okat – elõször az ellenség által kifejlesztett új fegyvereknek gondolták, hasonlóan a szövetségesekhez, akik szintén vizsgálták a általuk „foo-fighter”-eknek keresztelt jelenséget. Az ufO-hívõk számára az igazi kezdetet azonban a háború utáni évek jelentik. A mitológia „õsforrásának” többnyire az 1948-as roswelli esetet tekintik, amely során – úgymond – sikerült összegyûjteni egy lezuhant repülõ csészealj maradványait. A bizonyítékokat és a leletekbõl származó különleges technikai tudást azonban a legenda szerint az amerikai kormány (vagy más verziókban egy azon belül mûködõ titkos csoport) elzárta az emberiség elõl. Ez az esemény azóta elmaradhatatlan kiindulási pontja az UFO-jelenséget feldolgozó számtalan könyvnek, és visszatérõ témája több hollywoodi sikerfilmnek is. Az UFO-jelenséget a Szovjetunióban is vizsgálták. A hivatalosan „Állandó Kozmonautikai Bizottság” néven 1967-ben megalakult szervezet célja a kutatáson kívül az volt, hogy megakadályozza az emberekben az UFO-tapasztalatokhoz kapcsolódó „misztikus pszichózis” kialakulását, amelyrõl a hatóságok azt tartották, hogy „akadályozhatja a marxizmus kibontakozását a tömegekben.” A mártírok kora Jean Robin szerint minden valamirevaló vallás kezdeti szakaszában szükség van mártírokra és kiváltságos tanúkra, akik pionírként hirdetik az eszmét az elutasítások, sõt üldözések között is. Nem hiányoznak ezek az UFO-mítosz történetébõl sem. Úgy tartják, hogy az elsõ ilyen vértanú James D. Forrestal amerikai hadügyminiszter volt, aki 1947. december 30-án egy rendeletet hozott az UFO-kat vizsgáló bizottság létrehozásáról. A csészealj-teoretikusok szerint – akik elsõszámú forrásai a számtalan változatban felbukkanó összeesküvés-elméleteknek is – a hivatalosan öngyilkosságot elkövetett Forrestal valójában titokzatos körülmények között eltûnt. Az UFO-mitológia ezt követõen számos olyan esetet tart számon, amelyben a jelenségeket vizsgáló, vagy azzal valamilyen módon szorosabb kapcsolatba került személyeket megmagyarázhatatlan tragédiák értek: újságírók, tudósok, katonák lettek az új vallás mártírjai. Az állítólagos üldözõk szintén rejtélyes figurák: a túl sok ismeret birtokába jutott emberek körül „sötét zsaruk” (men in black: MIB) tûnnek fel, akik zsarolással, vagy ha kell, erõszakos úton gondoskodnak arról, hogy a bizalmas információk ne terjedhessenek tovább. Vannak tehát mártírok és vannak üldözõk is, de a mítosz hitelesítéséhez szükség van szavahihetõ tanúkra is. Elõkelõ támogatók Az UFO-észlelések elsõ hullámát követõen az ötvenes években létrejött egy „láthatatlan kollégium” – állítja könyvében Jean Robin. Ez a nemzetközi hálózat olyan tudósokat tömörített, akik a jelenségek vizsgálatán túl hittek is a földönkívüli látogatásokról szóló beszámolókban. Kezdeményezésükre hivatalos vizsgálatok indultak: a NASA és az amerikai légierõ 1947 és 1969 között az ún. Kék Könyv program során összesen 12 ezer 618 bejelentést vizsgált ki, amelyek azonosítatlan repülõ tárgyakra vonatkoztak. Állítólag 701 olyan esetet találtak, amelynél nem tudtak semmiféle magyarázatot adni a látott jelenségekre. 1992-93 között az amerikai kongresszus elrendelte, hogy a NASA indítsa el a „Földönkívüli Civilizációk Kutatása” (angol rövidítése: SETI) elnevezésû programot, amely a világûrbõl érkezõ mesterséges rádiójeleket igyekezett kiszûrni. Miközben a kutatások hivatalos megállapításai igyekeznek cáfolni a földönkívüli látogatókról szóló történeteket, ismert személyiségek idõrõl idõre magánvéleményben tanúskodnak a jelenségek mellett. Jimmy Carter például kijelentette, hogy személyesen látott UFO-kat. Úgy hírlik, hogy Hillary Clinton is szívesen foglakozik a kérdéssel: tavalyi, Nagy-Britanniában tett látogatása során egy repülõ csészealjat formázó medállal lepte meg Tony Blair angol miniszterelnök feleségét. Az UFO-hit tehát néhány évtized alatt maga mögött hagyta a gúny és üldözés korszakát, miközben tudományos köntösbe bújtatott doktrínái elterjedtek az egész földön. Az új vallás hittételei A csészealjkultusz különbözõ irányzatai általában abból a hitbõl indulnak ki, hogy a mienknél jóval magasabb „evolúciós” szintet elért „földönkívüliek” az emberi történelem hajnalán elhintették a tudás és a „kozmikus spiritualitás” csíráit bolygónkon. Õseink közül azonban csak néhány kiválasztott volt alkalmas arra, hogy az üzenetek jelentõségét megértse. Az UFO-dogmák szerint õk voltak azok, akik a hajdani találkozások emlékét a különbözõ szent könyvekben megörökítették, azzal a céllal, hogy egy késõbbi, „érettebb” generáció felismerje és megértse a kozmikus tanítást. Az elmélet hívei igyekeznek bizonyítékokat gyûjteni arra, hogy a földönkívüliek az elmúlt évezredekben is figyelemmel kísérték a földet, és rendszeresen értékelték fejlõdésünk menetét. Ma – úgymond – az emberiség végre készen áll arra, hogy a szabadító üzenetet a maga teljességében megkaphassa, és elfogadja a földönkívüliek segítségét a fenyegetõ katasztrófák elõli megmeneküléshez és az Aranykor megalapításához. Nézeteik igazolásához az UFO-teoretikusok megpróbálták a Biblia egyes fejezeteit is felhasználni. Különösen népszerû köreikben Ezékiel prófétának a sebesen mozgó menynyei lényekrõl szóló látomása. Meggyõzõdésük, hogy Ezékiel egy nulladik típusú találkozást írt le könyvében, csakúgy mint Jákob emlékezetes álma, amelyben az ég kapujába vezetõ létrát, és az azon közlekedõ angyalokat látta. A bábeli toronyról pedig egyenesen azt állítják, hogy a titkos tanítás letéteményeseiként fellépõ pap-királyok a földönkívüliekkel való találkozás megkönnyítésére építették. A földönkívüli civilizációkkal való feltételezett múltbeli kontaktusok egyik korai propagandistája, Erich von Däniken az „Istenek aranya – a földönkívüliek közöttünk” címû könyvének utolsó fejezetében kategorikusan kijelenti, hogy „végezni kell Isten mítoszával”, majd hozzáteszi: „A technológia valószínûleg lehetõvé teszi majd számunkra, hogy más, intelligens lényekkel kapcsolatba lépjünk. Vajon hogyan fogjuk meghatározni magunkat, amikor szembekerülünk velük? Mit jelent majd akkor az, hogy katolikus, protestáns, lutheránus, huszita, mohamedán, buddhista, hindu és izraelita? Mindez túlhaladott álláspont lesz majd… Úgy hiszem, hogy amikor az ember a csillagközi utazások korszakába lép, ez egyben végét jelenti az istenség ezen összes ábrázolásainak.” Az UFO-doktrínákat bibliai alapon vizsgáló szakemberek azonban azt állítják, hogy a csészealjvallás tételei a New Age-eszmekör szerves részei. A paranormális jelenségek egyik ismert keresztény kutatója, Bob Larson magyarul is megjelent könyvében (Az UFO-k – Mi áll az idegenek rejtélyes látogatásai és más paranormális jelenségek hátterében? Amana Kiadó) a földönkívüliekkel megtörtént állítólagos találkozásokról készült beszámolókat vizsgálva kilenc lényeges ponton mutatott ki hasonlóságot az UFO-doktrínák és a New Age-eszmerendszer mögött meghúzódó okkult-metafizikai szemlélettel. A nulladik típusú élmények hatása 1) Az idegenek általi emberrablások jelenségét tanulmányozó pszichiáterek azt állítják, hogy a legtöbb ilyen találkozást súlyos lelki trauma követ, amely hosszan elhúzódó nyugtalanságban, lidérces álmokban és az emlékek ismétlõdõ, önkéntelen felidézõdésében nyilvánul meg. Az ilyen élményen átesett személyek jelentõs része akaratán kívül azt éli meg, hogy az õt kontrolláló „lények” további üzenetek számára „csatornaként” akarják õket felhasználni. Ismert tény, hogy a teozófia és a New Age-eszmerendszer legfontosabb tanításai szintén a „magasabb mesterek” által médiumokon keresztül diktált üzenetekként keletkeztek. 2) A „kontaktszemélyek” által terjesztett történetek visszatérõ témája a kozmikus tudat, amely a hinduizmus által képviselt univerzális szellemi egység és szubjektív képzetek egyfajta sci-fi köntösbe öltöztetett változata. Ezzel szemben a bibliai világnézet alapja a Krisztus személyében megjelent objektív igazság. 3) Az idegenek elõszeretettel fejtegetik azt a tradicionális okkult nézetet, miszerint a transzcendentális meditáció révén az emberek kapcsolatba léphetnek saját „magasabb énjükkel”. A „tanító mesterekként” bemutatkozó lények arra hivatkoznak, hogy nekik is számos evolúciós lépcsõn kellett keresztülmenniük, míg eljutottak a jelenlegi szintre. A belsõ én felszabadításának a gyakorlatát ma számtalan könyv, tanfolyam és meditációs központ népszerûsíti. 4) Az úgynevezett Gaia-hipotézisen alapszik az idegeneknek az a visszatérõ aggodalma, miszerint a Föld globális katasztrófa elõtt áll, és ezt csak az ûrbõl érkezõ segítséggel lehet elkerülni. Az „ökotudat” alapja viszont az a panteista feltételezés, hogy a Föld egyetlen összefüggõ organizmus, amelyben a folyók és a fák ugyanolyan rangú szellemi létezõk, mint az ember. 5) Az idegenekkel való kommunikáció az elbeszélések szerint leggyakrabban az úgynevezett mentális telepátia révén történik. A földönkívüliként bemutatkozó lények éppen ezért elõszeretettel ajánlják az emberek számára a paranormális érzékelés valamennyi gyakorlatát, például a látnokságot, az emberi testet körülvevõ sugárzások érzékelésére szolgáló „aura- olvasást” vagy a „pszichokinézist”, amellyel tárgyat, eseményt vagy szituációt próbálnak meg pszichikai erõk által befolyásolni. Ezeket az összefoglaló fogalommal „pszi-jelenségeknek” nevezett okkult gyakorlatokat Mózes óta a Biblia egyértelmûen károsnak ítéli és tiltja. 6) Ehhez kapcsolódik, hogy az idegenek gondosan kerülik a zsidó– keresztény kinyilatkoztatás alapjául szolgáló bibliai témákat. Miközben feltétel nélküli szeretetüket ígérik az emberiség számára, meg sem említik a bûn vagy az ítélet realitását, sõt ezeket tagadják, azt állítva: az ember romlott erkölcsi állapota nem az eredendõ bûn és a testi cselekedetek következménye, hanem abból a fogyatékosságból ered, hogy nem fedezte még fel saját, belsõ szunnyadó szellemi kapacitásait. 7) Az UFO-doktrína vagy figyelmen kívül hagyja Jézus Krisztus megváltását, vagy nyíltan tagadja azt. „Krisztus-tudat” alatt általában a belsõ szellemi megvilágosodás egy magasabb szintjét értik. Más népszerû teóriák azt tanítják, hogy Jézus maga is egy fejlettebb civilizáció küldöttje, aki jóindulatú gyarmatosítóként saját galaxisát hátrahagyva jött el bolygónkra uralkodni. 8) Az idegenek tanítása a keresztény szerzõ szerint abban is emlékeztet a New Age eszmerendszerére, hogy miközben toleránsan elfogad minden párhuzamos eszmerendszert, mereven elutasítja azt, hogy Jézus Krisztus az igazság abszolút megtestesítõje lenne. 9) Végül a nulladik típusú élmények talán legfélrevezetõbb hatása szerinte az, hogy egybemossa a bibliai különbségtételt a természetfeletti jelenségek kettõs forrása között. A csészealjhívõk és a New Age-misztikusok egyaránt pozitívnak tekintenek mindenfajta transzcendens élményt. Az angyalok iránt megnövekedett érdeklõdés ezért nem jelenti feltétlenül a bibliai világkép és kinyilatkoztatás elfogadását. E jelenség veszélyeire Pál apostol is figyelmeztetett egyik levelében, amikor ekképp intette a kisázsiai Galáciában élõ hívõket: „De ha szinte mi, avagy mennybõl (eredeti szövegben az »égbõl« – ez vonatkozhat a kozmosz bármely pontjára, vagy a természetfeletti realitásra is) való angyal (a görögben egyszerûen csak »követ«, »hírnök«) hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit mi hirdettünk, legyen átkozott.” Az elragadtatás antitézise? A fentiek alapján felmerül a kérdés: mi a magyarázata akkor a világszerte tapasztalt tömeges parajelenségeknek, a titokzatos gabonaköröknek, a lézerkésekkel megcsonkított állattetemeknek, a kozmikus emberrablásoknak? Mivel számos jelenség nem magyarázható természetes okokkal, és a konspirációs elméletek sugallta tudatos hamisítás sem bizonyítható, ezért keresztény teológusok megkísérelnek a jelenségek realitásából kiindulva magyarázatot találni az UFO-hit eredetére és esetleges jövõbeli szerepére. A keresztény magyarázatok általában abból indulnak ki, hogy bár a Biblia nem zárja ki kategorikusan a Földön kívüli élet létezését, egyértelmûen azt állítja, hogy a földi életet Isten az univerzumban egyedülálló funkcióval és közvetlen beavatkozással teremtette. Ezért valószínûtlen, hogy a kontaktust keresõ idegenek más bolygóról, vagy szomszédos naprendszerekbõl származnának. Az imént felsorolt különbözõségek miatt kizárható az is, hogy a jelenségeket az Isten szolgálatában álló természetfeletti lények, angyalok okoznák. Nagyobb a valószínûsége annak, hogy a Biblia által bukott angyaloknak nevezett lényeket kell az UFO-jelenségek hátterében keresni. Pál apostol ír arról, hogy gonosz szellemek igyekeznek saját tanításaikat átadni, ami pontosan leírja az emberi „csatornákat” keresõ idegenek tevékenységét. Ilyesféle lények lehettek a Vízözön elõtti katasztrofális erkölcsi romlás okai az Ószövetség szerint is: „És láták az Istennek fiai (ez a kifejezés számos helyen vonatkozik angyalokra a Bibliában) az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének maguknak feleségeket mindazok közül, kiket megkedvelnek vala… Az óriások (eredetiben »nefilim«: »akik lezuhantak«, »bukottak«) valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Istennek fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok (»arícim«: »erõszakosok«, »zsarnokok«), kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön...” Az idegenekkel történt szexuális kapcsolatokról szóló történetek ma szintén egyre erõteljesebb népszerûsítése egy-két generáción belül már hihetõvé teheti akár a rendkívüli messianisztikus programmal elõálló politikusok „félig ember, félig isten” eredetérõl szóló propagandát is, amint ez az ókori istenkirályoknál (az említett „zsarnokoknál”) szokásos volt. Egyszóval a csészealjvallás messianizmusa végül az Antikrisztus színrelépése elõtt készítheti a megfelelõ színteret. Amint azt korábban idézett könyvében Jean Robin filozófus felveti: a csészealjkultusz terepén még az sem tûnik lehetetlennek, hogy az Antikrisztus „egy repülõ csészealjon ereszkedik majd le.”