Született: 1927.április 2-án, Kispesten.
Eredeti neve: Purczeld Ferenc
Klubjai: 1942-49 Kispest, 1949-57 Bp.Honvéd, 1958-67 Real Madrid.
Posztja: balösszeköto

Magyarország és sokak szerint a világ elso számú futballcsodája, az Aranycsapat kiemelkedo klasszisa. Az egyetlen, aki külföldön is páratlan karriert futott be, a Real Madridot BEK-gyozelemre vezette, Magyarország után Spanyolország címeres mezét is felölthette. És az egyetlen, akinek igazán megbocsátott a politika az Aranycsapatból távozottak közül. Igaz: erre 25 évet kellett várni, ám amikor negyedszázad után visszatért - 1981-ben, a magyar-angol elott még a dísztribün is megtapsolta... Tosgyökeres kispestiként, a neves edzo-papa támogatásával a Kispesti AC-ban kezdett futballozni és ennek jogutódjában, a Bp. Honvédban játszott távozásáig. 1945-ben, 18 évesen már válogatott. 1956-ig 84-szer húzta fel a címeres mezt és 83 gólt lott. (Magyar válogatottként ennél több gólt senki nem lott). Az 1952-ben olimpiai bajnokcsapat kapitánya, a Honvéddal ötszörös bajnok, négyszeres gólkirály. Szinte hihetetlen 349 bajnoki mérkozésén 358 gólt szerzett kispestiként, de a Real Madrid játékosaként sem fukarkodott a gólokkal 179 mérkozésen 154 találattal keserítette a spanyol kapusok sorsát. Felsorolni is nehéz lenne, milyen erényeinek köszönheto a páratlan karrier. Játékát a rendkívüli robbanékonyság, tökéletes labdakezelés, kiismerhetetlen cselek, hihetetlenül szellemes, ötletekben gazdag megoldások, szinte centiméterre pontos átadások, nem mindennapi helyzetfelismerés, és - talán elsosorban kellett volna mondani - briliáns lövokészség jellemezte. 1956-ban o is külföldön maradt. Ám miközben idehaza már állandó túlsúllyal küszködött, odakint képes volt lefogyni, képes volt átállni a spanyol ritmusra, harmincon túl képes volt a szinte teljes megújulásra, s játéka újra a régi, olykor annál is igézobb volt. Mindennél többet mond, hogy az egyre profibb futballban, még majd tíz évig hódított, közel a negyvenhez fejezte be. Aztán edzo lett, Görögországtól Szaúd-Arábiáig, Chilétol Egyiptomig számos helyen tevékenykedett. Ebbol az idoszakából a Panathinaikosz BEK döntobe juttatása a legemlékezetesebb. 1981 óta egyre több idot tölt itthon. Az elmúlt években egyik elismerést a másik után kapta. Elismerte ot az ország vezetése, és a futball nemzetközi és hazai vezeto testületei is. Tudásáért, produkcióiért, góljaiért, Magyarország hírnevének öregbítéséért, merthogy tudvalevo: a század második felében a legismertebb magyarok egyikévé vált.1991-ben az akkori kispesti önkormányzat visszaállította a díszpolgári címet , amivel az egykor és ma hírnevet hozó polgárait, a kerület társadalmi, politikai, szociális, sport- és muvelodési ügyéért legtöbbet tevo személyiségeket ismeri el. Ezt a címet az elsok közt kapta meg Puskás Ferenc.

Jelentosebb eredményei:
magyar bajnokcsapat tagja (1949-50, 1950 osz, 1952, 1954, 1955), bajnoki ezüstérmes (1946-47, 1951, 1953), bronzérmes (1948-49). Magyar gólkirály (1947-48: 50 gól, 1949-50: 31 gól, 1950 osz: 25 gól, 1953: 27 gól). 1942 és 1956 között 349 magyar bajnoki mérkozésen 358 gólt ért el. A Bp.Honvédban 2 BEK-mérkozésen 1 gólt szerzett.
Spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67), bajnoki ezüstérmes (1958-59, 1959-60, 1965-66), spanyol kupa (Copa del Rey) gyoztes (1958,1962), spanyol gólkirály (1959-60: 28 gól, 1960-61: 27 gól, 1962-63: 26 gól, 1963-64: 20 gól, 1963-64: 20 gól). A Real Madridban 372 hivatalos mérkozésen 324 gólt ért el.
BEK gyoztes (1958-59 - a dönton nem játszott, 1959-60, 1965-66 - a dönton nem játszott), BEK-döntos (1961-62, 1963-64), a BEK-sorozat gólkirálya (1959-60: 12 gól, 1961-62: 7 gól - holtversenyben). A Realban 39 BEK-mérkozésen 34 gólt szerzett. Világkupa-gyoztes (1960).
Az olimpiai bajnokcsapat tagja (1952), Európa-kupa gyoztes (1953), a vb-ezüstérmes csapat tagja (1954), a spanyol válogatottal vb-12. (1962). 1946-56: 18-szoros Budapest-válogatott, 15 góllal, 1954-55: 5-szörös egyéb válogatott, 11 góllal, 1954 augusztus 20. és 1956 október 14. között 84-szeres válogatott, 83 góllal. 1961 november 12. és 1962 június 6. között 4-szeres spanyol válogatott. Világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965). Az aranylabda szavazáson 2. (1960), 4. (1956), 5. (1961), 7. (1959).

Edzoi pályájának csapatai:
Alicante (spanyol), San Francisco Gales (amerikai), Vancouver Royals (kanadai), Panathinaikosz (görög), Colo-Colo (chilei), Szaúd-Arábia, FCL Murcia (spanyol), AEK Athén (görög), al-Maszri (egyiptomi), Soi de América és Cerro Porteno (paraguayiak), Panhellenic Melbourne (ausztrál). 1992: az MLSZ utánpótlás- majd nemzetközi igazgatója, 1993 április-július között szövetségi kapitány. Edzoként a Panathinaikosszal 2-szeres görög bajnok, BEK-döntos, az AEK-val görög bajnok és kupadöntos, a Panhellenic-kel ausztál bajnok és kupagyoztes.

A magyar bajnoki örök góllövolistán Szusza és Zsengellér mögött a 3., a magyar válogatottak örök góllövolistáján vezet, a BEK örök góllövolistáján Di Stéfano és Eusébio mögött a harmadik.