A modern ember megszokta, hogy ízlése szerint válogathat: nemcsak ételben-italban, anyagi javakban, hanem különbözõ vélemények, tanok és azok képviselõi, pártok, szervezetek, mozgalmak között. Ez nem is baj, azt azonban egyetlen keresztény sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy ha van isteni kinyilatkoztatás – márpedig van: az örök Isten Jézusban kimondta a végsõ szót az emberiségnek, s ezt a szót õrzi az egyház a Szentírásban és a szenthagyományban -, akkor ezzel kapcsolatban nincs helye a válogatásnak, azt teljes egészében kell tekinteni, elfogadni, és tettekre váltani. Hiszen Jézus magát útnak, igazságnak és életnek nevezte, ezzel kinyilvánítva, hogy nem csupán részmegoldást vagy kiegészítõ szempontokat kívánt adni az emberi élethez, hanem mindenestül be akarja azt emelni az isteni létmódba, ahogy ezt kereszthalálával, feltámadásával és a Szentlélek elküldésével bizonyította.

Súlyosan vétkeznek tehát az isteni kinyilatkoztatás természete ellen, akik Istenre, Jézusra igent mondanak, mégis válogatnak a ránk hagyományozott hittartalomban. Azzal például, hogy leszavazzák a kárhozat lehetõségét. Hogy az isteni irgalmat félreértve lehetetlennek gondolják és állítják, hogy a jóságos Isten bárkit is eltaszítson színe elõl. Holott Jézus Krisztus világosan tanítja, hogy az emberi életnek igen nagy a tétje, s a menyegzõs lakomáról bizony örökre le lehet maradni, ki lehet szorulni…

A mai Evangéliumot ebben az összefüggésben kell olvasni és értelmezni. Nem öncsonkításra szólít fel, hanem annál is többre: a bûnnel való gyökeres szakításra. Ez pedig mindennél nehezebb. A modern ember igyekszik is minden létezõ módon kikerülni: ahelyett, hogy szakítana a paráznasággal, annak csupán nem kívánt következményétõl akar megszabadulni, és terhességmegszakítást végez(tet). Ahelyett, hogy szakítana az irigységgel, féltékenységgel, haraggal, inkább a számára kellemetlen embertársaival szakítja meg a kapcsolatot.

Az igazi keresztény ezzel szemben arra törekszik, hogy kiszabadítsa magát mindazokból a kötelékekbõl, amelyek visszatartják a Krisztus-követésben. Isten kegyelmébe kapaszkodik, mert hisz a boldog örök életben, és azt is tudja, hogy a kárhozat valóságos lehetõség, melyet a szabad akarat birtokában az ember választ magának, visszautasítva a szeretet és igazság forrását. Igen, a pokol rémisztõ valóság, de miatta nem Istentõl kell megrettenni, hanem inkább önmagunktól, és Jézus karjaiba vetni magunkat, aki épp azért jött, hogy kimentsen bennünket önmagunk poklából.

Így tettek a szentek, akiket nem megbénított a kárhozat lehetõsége, hanem Istenért való életre, nagy tettekre, áldozatra sarkallt. Õk, akik a mennyország igézetében éltek, tettek a legtöbbet ezért a Földért. Nekik nem volt mindegy a házasságban a hûség vagy hûtlenség, a szüzességben a tisztaság vagy a tisztátalan önzés, a politikában az igazság vagy a tetszetõs hazugság. Teljes életet éltek, a teljes krisztusi tanítás alapján.

Törékeny én, heves indulatok - a borderline tünetekrõl 'Ha ön borderline, elkeseredett kutatása a lényeg és értelem után, elvezetheti a kezeléshez. Terápia segítségével megtanulhatja az impulzusok féken tartását és a fájdalmas érzelmek elviselését elég hosszan ahhoz, hogy azok eredete feltárható legyen. A terapeutával való kapcsolaton keresztül megtanulhatja, hogy a törõdés képes túlélni a csalódást. Amint egyre jobban bízik másokban, megtanul bízni önmagában is.'

A borderline személyiségzavar (borderline personality disorder - BPD), melyet Magyarországon idõnként érzelmileg labilis vagy határeseti személyiségzavarnak is szoktak nevezni, gyötrelmes állapot. Az okokat és gyógymódokat illetõen egyelõre sok a kétség és a nézeteltérés, ám azt senki nem vitatja, hogy a borderline tünetek nagyon fájdalmasak, és elszenvedõiknek szakértõ segítségre és környezetük támogatására van szükségük. Bizonytalanság, káosz, düh 'Ha ön borderline, úgy érzi élete törékeny, reszketõ, hiányzik belõle a szilárdság, az állandóság. Idõnként fényes és intenzív érzelmekben élhet, máskor üresnek, unalmasnak látja az életét. Vadul kitörhet, kétségbeesett erõfeszítéssel követve impulzusait, hogy enyhítse a belsõ fájdalmat és létrehozzon egy szemernyi identitást.' - írja a borderline-ok terápiájában sok éves tapasztalattal bíró Richard Moskovitz nagysikerû könyvében. Majd így folytatja: 'Borderline-nak lenni azt jelenti, hogy az ember kevéssé érzi, kicsoda valójában és mitõl kap erõt. Szélsõséges esetben azt is jelentheti, hogy másokhoz kell fordulnia, jelzésekért, hogy mikor egyen, igyon, pihenjen, sõt nevessen vagy sírjon. Jelentheti azt, hogy erõsen ragaszkodik egy emberhez, eszméhez vagy tárgyhoz az egyik napon, és teljesen elhanyagolja ugyanezt egy másikon. A saját énrõl, értékekrõl, szenvedélyekrõl való állandó kép hiánya a borderline személyiség alapproblémája. Véletlenszerû áramlás a térben a fent és lent bármilyen érzése nélkül, úgy, hogy térképpel sem rendelkezik, mely mutatná, hol van épp vagy hová tart. Borderline-nak lenni az érzelmek állandóságának hiányát, a pillanatról pillanatra való létet jelenti, mely folytonosság, bejósolhatóság és jelentés nélküli. Aki borderline, az életet töredékekben éli meg, inkább pillanatfelvételek sorozataként, mint mozgóképként. Élmények különálló pontjai, melyek nem állnak össze egésszé.' Az élmények repedezettségét az érzelmek töredezettsége kíséri. A borderline-ok érzelmei drasztikusan megváltozhatnak egyik pillanatról a másira, mind minõségükben, mind intenzitásukban. Mindezt az érzelmekre vonatkozó amnézia erõsíti: úgy tûnik, az adott pillanatot uraló érzelem örökké fog tartani, a fájdalmas érzések így vég nélkülinek tûnhetnek. A borderline ember képtelen felidézni a múltbeli tapasztalatokat, és belátni, hogy a fájdalom átmeneti és 'túlélhetõ'. A kapcsolatokat tekintve ez a sajátos emlékezeti zavar azt jelenti, hogy a legutolsó találkozás eseményei leképezhetik a kapcsolat egészét. Ha haragban váltak el, alávaló gazemberként emlékszik a partnerre, és keserûen várja a visszavágás lehetõségét. Ha az elválás kellemes volt, hõssé magasztosíthatja a partnert, és alig várja az újabb találkozást. A stabil énkép kifejlõdése azon múlik, hogy 'magunkkal tudjuk vinni' a jó kapcsolatok emlékét, olyan emlékeket, melyek érvényesek maradnak függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mi történik. Aki borderline, valószínûleg nem volt képesek ilyen érzelmi emlékeket alkotni, és személyes értékét teljesen annak függvényében ítéli meg, hogy mi történik adott pillanatban a kapcsolatában. A kapcsolat elvesztésével elveszíti az azt kísérõ belsõ jó érzést is. Az önészlelés dramatikus ingadozása célok, értékek és barátok változásával jár. Így elõfordulhat, hogy szabotálja a sikert épp egy fontos cél elérésének küszöbén, pl. kimarad az iskolából az utolsó félévben, vagy lerombol egy jó kapcsolatot, épp amikor az tartóssá válna. Ugyanakkor az elhagyatástól való rettegés miatt a borderline-ok, nagyon messzire képesek elmenni, hogy elkerüljék az elválást, és túlérzékenyek az elutasítás bármilyen jelére. Szélsõségesen reagálnak, ha valamilyen elkerülhetetlen változás kerül egy tervbe, és elkeserednek vagy dühösen kitörnek, ha lemondnak valamilyen társas eseményt Sokszor üresnek érzik magukat, unatkoznak, nem bírják önmaguk társaságát. Túl korán vonódnak be mélyen egy kapcsolatba: kiadják magukat és könnyen függõvé, sõt ?tapadóvá? válnak. Ez gyakorta elijeszti a reménybeli partnert, és épp a kezdetektõl rettegett visszautasításhoz vezethet. A borderline ember elkeseredett, impulzív cselekedetekhez folyamodhat a fájdalmas, végtelennek tûnõ érzelmek (magányosság, düh) gyors megoldására. Ilyen viselkedés lehet alkohol vagy más tudatmódosító szerek fogyasztása, falásrohamok, impulzív szexuális viselkedés, szerencsejáték, vásárlási láz, bolti lopás, vakmerõ vezetés és más olyan cselekedetek, melyek önrombolók, és további fájdalmas érzelmekhez vezetnek. Ilyenkor a dühe gyakran elûzheti azokat, akik a leginkább képesek lennének megnyugtatni. Az erõs érzések torzíthatják valóságészlelést is. Ilyenkor úgy képzelheti, szándékosan üldözik azok, akik miatt pusztán rossz kedve van. Idõnként hangokat is hallhat, melyek megmondják, mit tegyen vagy gondoljon. Az intenzív, szélsõséges érzések gyakorta változnak dühvé, mely mások felé kirohanások, vagy tettlegesség, önmaga felé öngyilkossági kísérletetek vagy szándékos önmegsebesítés, öncsonkítás formájában fordulhat. Az önmegsebzés és öncsonkítás a BPD legveszélyesebb és legijesztõbb jellemzõje, de nem jelenik meg mindenkinél. A fizikai fájdalmat a beteg arra használhatja, hogy elterelje az érzelmi fájdalomtól, és szinte szüksége van arra a tudatra, hogy öngyilkos lehet, mert ez azt jelenti, van menekvés érzései elõl. A tünetek összefoglalása A legszélesebb körben használt mentális megbetegedésekre vonatkozó kritériumrendszer, a DSM IV, az alábbiakban foglalja össze mindezt: Borderline személyiségzavarban szenved valaki, ha kapcsolatai instabilak, állandóan változik az énképe, ingadozik a hangulata, és nem tudja impulzusait ellenõrzése alatt tartani. Ezt a mintázatot az alábbiak közül legalább öt maladaptiv vonás megléte fejezi ki: Identitázavarok 1. A valós vagy elképzelt elhagyatás elkerülése érdekében tett kétségbeesett erõfeszítések. 2. Állandó ürességérzés. 3. Identitásproblémák: állandóan változó érzések azzal kapcsolatban, hogy kicsoda és miben hisz. Hangulati zavarok 4. Érzelmi labilitás, hangulati ingadozás - intenzív szomorúság, ingerlékenység és szorongás váltakozásával. 5. Intenzív és erõsen hullámzó kapcsolatok másokkal, melyeket az idealizálás és a leértékelés szélsõségei közti váltakozás jellemez. 6. A Harag mértéke gyakran nincs arányban a kiváltó körülményekkel, a düh kontrollálása nehézségekbe ütközik.  Észelelési zavarok 7. Stressz hatására, paranoid gondolatok (úgy érzi, üldözik), vagy súlyos disszociatív tünetek (úgy érzi, ?elkülönül? önmagától, mintha álomban lenne) megjelenése. Viselkedési zavarok 8. Az esetlegesen önromboló impulzusok (túlköltekezés, óvatlan autóvezetés, falásrohamok, szex, alkohol, drog) ellenõrzés alatt tartásának nehézségei. 9. Visszatérõ öngyilkossági kísérletek, vagy önmegsebzés, öncsonkítás. A BPD lefoyása A borderline személyiségzavar a fiatalok betegsége, és rendszerint serdülõ- vagy fiatalkorban kezdõdik. Nem ritka betegség: a teljes népesség körében 2-3%-ban fordul elõ. A betegek úgy négyötöde nõ. Krónikus és nagyon súlyos betegségrõl van szó, ahol a problémák hosszú évekig jelen lehetnek és 10 betegbõl egy halálos öngyilkosságot követe el. Az életben maradóknál a hosszabbtávú javulás nagy változatosságot mutat. Egy kisebbség sikeres a munkájában, boldog házas és teljesen meggyógyul. Egy másik kisebbség nagyon súlyos tünetekkel küzd középkoráig. Az eddigi legnagyobb követéses vizsgálat eredményei szerint az elsõ csoportba tartozók valószínûleg különösen tehetséges, vonzó külsejû emberek, esetleg olyan kényszeres személyiségjegyekkel, melyek az ön- és munkafegyelmet javítják, míg a különösen lassú javulás elsõsorban a nagyon súlyos traumán átesett személyeket veszélyezteti. A legtöbb esetben azonban mind az impulzivitás, mind az érzelmi labilitás idõvel és fokozatosan csökken (vele együtt az öngyilkosság elkövetésének veszélye is), és a beteg végül viszonylag problémamentesen tud kapcsolatban élni és dolgozni. Azaz a betegség 'kialszik' a középkor elérésével, és a legtöbb beteg jelentõsen jobban érzi magát 35-40 éves kora körül. E javulás háttere egyelõre rejtély. Azonban más impulzivitással összefüggõ zavarok, mint az antiszociális személyiség és a szenvedélybetegségek is alábbhagynak nagyjából ebben a korban. A BPD nagyon megterhelõ a családtagok számára. Különösen nehéz kezelni az öngyilkossági fenyegetéseket és kísérleteket. A szülõk gyakran azt gondolják, az õ hibájuk a beteg állapota, és a beteg ? és vele a terapeuta is - gyakran a szülõt hibáztatja. Tudományos bizonyíték ugyanakkor egyelõre nem szól amellett, hogy a család lenne a kizárólagos felelõse a BPD kialakulásának. A már idézett dr. Moskovitz ezt írja könyve bevezetõ fejezetének lezárásaképp: 'Ha ön borderline, elkeseredett kutatása a lényeg és értelem után, elvezetheti a kezeléshez. Terápia segítségével megtanulhatja az impulzusok féken tartását és a fájdalmas érzelmek elviselését elég hosszan ahhoz, hogy azok eredete feltárható legyen. A terapeutával való kapcsolaton keresztül megtanulhatja, hogy a törõdés képes túlélni a csalódást. Amint egyre jobban bízik másokban, megtanul bízni önmagában is.'