Szent ereklyék
2006.06.13. 19:40
A Keresztlény hit fontos szereplõi. Sokan hallottunk csodatévõ erejükrõl, olyan gyógyulásokról, melyekre az orvostudomány szerint nincs magyarázat. Vannak, akik ezekben az ereklyékben a Keresztény vallás alapjának, kézzelfogható, tárgyi bizonyítékait látják. Vannak, akik szerint hamisítványok. Igyekszem pártatlanul áttekinteni a leghíresebb ereklyékrõl ismerteket…
Az elsõ lépések
1098-ban, az elsõ nagy keresztes háború idején, komoly kutatások indultak keresztény ereklyék után. II. Gergely zászlaja alatt, harcos zarándokok rabolták végig Európát, és a Közel-Keletet. Miközben a Kereszténységet hirdették, minden fellelhetõ szent tárgyat összeszedtek, mert azt hitték, közeleg a világvége, és ezek megkönnyítik az üdvözülésüket. A sok templom, katedrális pedig jobban vonzotta a híveket (és az adományaikat), ha ott szent ereklyék voltak. Tehát gyûjtésük nagy üzlet volt a középkorban.
1226-ban Assisi Szent Ferenc holttestét el kellett rejteni, nehogy feldarabolják a friss relikviák után kutatók.
Mivel a kereslet jóval meghaladta a kínálatot, gyakoriak voltak a hamisítások. Ezért a több ezer tárgy közül nem könnyû megmondani, melyek a valódiak, nem könnyû megmagyarázni csodatévõ erejüket.
Szent Jakab csontjai
Spanyolországban található az a fontos zarándok helyé vált templom, ahol a legenda szerint ezeket a csontokat eltemették. A IX. századba a Spanyolok szent háborút viseltek a Mórok ellen, Szent Jakabhoz imádkoztak segítségül és gyõztek. Több ezren látogatják rendszeresen ezt a templomot, pedig nincs bizonyíték arra, hogy Szent Jakab valaha is Spanyolország földjére lépett volna, ráadásul az sem tisztázott, hogy melyik Szent Jakab van itt eltemetve, hiszen a Bibliában három is szerepel.
Szent Lucia
Velencében található a mumifikálódott teste. Õ, hívei szeme világának a patrónusa. A legenda szerint a IV. században, Szicíliában, inkább kivájta saját szemeit, mintsem feláldozza szüzességét. Testét kiállították, csak az arcát fedi maszk. A 80-as évekbe tudományos vizsgálatokat végeztek a testen. Megállapították, hogy a mellkas formája alapján a test valóban egy szicíliai nõé, de nem tudni, hogy kié. Ennek ellenére számos esetben fordult elõ, hogy gyógyíthatatlan szembetegségekben szenvedõ hívei, ha nem is tökéletesen, de visszanyerték látásukat.
Szent Edmond keze
Angliában található, és szintén gyógyító erõt tulajdonítanak neki. Több mint 400 éve hisznek benne. Valódiságát a szájhagyományon kívül más nem igazolja.
Szent Klára szíve
Olaszországban található ez a nagy és formátlan szív, azzal a középkori ollóval együtt, amivel a legenda szerint kivágták. 1308-ban apácafõnöknõ volt egy kolostorban, és azt találta mondani a nõvéreinek, hogy "ha Krisztus keresztjét keresitek, vegyétek ki a szívemet, ott megtaláljátok a szenvedõ Urat". Ezt az apácák szó szerint értelmezték.
Szent Katalin
Viaszba mártott feje Olaszországban található. Az ország patrónusát 1380-ban temették el Rómában, késõbb exhumálták és lefejezték, hogy a sziennai polgároknak is legyen saját ereklyéjük.
Angliában
Van olyan templom, ahol hiába keresték a névadó mártír csontjait, ezért azt az áthidaló megoldást találták ki, hogy a turistáknak mûanyag koponyát mutatnak meg, had borzongjanak…
Könnyezõ tárgyak
Számos található belõlük. Hazánkban, pl. Máriapócson van ilyen kép. Miután elvitték a templomból, a közelben találták meg, és akkor könnyezett. Két alkalommal fordult elõ könnyezés, de a dátumokra, és a pontos történetre sajnos nem emlékszem, de ha ismét rájuk bukkanok, ide fogom beszúrni. 1995 októberében Oroszországban is könnyezni kezdett egy ikon, amit Hollandiából vettek, és a XVI. Századból származott. Eredetileg el akarták adni, de a beárazás után három hónappal könnyezni kezdett. Azt hitték, hogy páralecsapódás, letörölték, de néhány nap múlva a jelenség megismétlõdött. A görög érsek, miután megtekintette, kijelentette, hogy ez egy csodatévõ ikon, és mirhát könnyezik.
Ez a jelenség nem csak képekkel gyakori, hanem szobrokkal is. 1995 februárjában, pl. Olaszországban egy Mária szobor vért könnyezett. Néhány tudósnak errõl az a véleménye, hogy ha egy szobor belsejébe, egy repedésen keresztül folyadék jut, akkor azt a máz a szobor belsejében tartja. Ki csak ott juthat a folyadék, ahol a máz sérült. A tisztogatások miatt ez pedig általában a szem. A folyadékokat általában nem vizsgálják meg, ezért konkrétumot nem tudhatunk. Nem tudni, hogy szándékosan került folyadék a szoborba, véletlenül (páralecsapódás, tisztítás közbeni kézsérülés, vagy egyszerûen rozsda színezte e el a folyadékot), avagy valóban csoda történt. Ennél a szobornál azonban elvégeztek egy vizsgálatot 1995-ben, és megállapították, hogy a Madonna szobor férfi vért könnyezik.
Szent Januarius vére
Nápolyban õrzik, több mint 400 éve, a kétüvegcsényi alvadt folyadékot. A szent közel 1700 éve halt mártírhalált. A középkorban, amikor a holttestét Nápolyba hozták, az alvadt vére csodás módon ismét folyékonnyá vált. Azóta évente 18 alkalommal következik be a csoda. (A pap lassan körbeforgatja az egyik üvegcsét, és a benne lévõ alvadt vér, lassan ismét folyékonnyá válik). A tudósok szerint az üvegben nem vér van, hanem egy olyan folyadék, ami tixotróp tulajdonsággal rendelkezik. (Ilyen tulajdonsága van pl. a ketchup -nak, amit, ha nem akar kijönni a flakonból, azért ütögetünk, hogy ismét folyékonnyá váljon). Az üveg tartalmát nem vizsgálták meg, ez mint mondottam ez egy tudós véleménye…
Szent kezek
Nem csak Szent István királyunknak maradt meg épségben a keze. Pl. Angliában õrzik az egyik Apátságban egy XVI. századi, katolikus vértanú kezét, aminek gyógyító erõt tulajdonítanak, és sok, gyógyíthatatlannak hitt betegség esetben segített is.
Szent Grál
A Biblia szerint az Utolsó Vacsoránál, Jézus saját vérévé változtatta a bort. Tehát a legbecsesebb, legszentebb ereklye az a "pohár" lehetne, ami tartalmazta Jézus vérét. A Szent Grál a XIII. századi történetekben, gyakran Artúr királlyal, és lovagjaival kapcsolatban vált ismerté. Legalább nyolc történet szól arról, hogy az V. században egy kincset érõ relikviát titokban elrejtettek Anglia szigetén, amikor a Rómaiak megtámadták a Vizigótokat. Az elsõ történetek úgy szóltak, hogy ez a kincs, az a kehely, amit Jézus használt az Utolsó Vacsora alatt. A késõbbi történetekben azonban már nem világos, hogy mi is az a Grál. Szent Heléna (az elsõ keresztény császár anyja) Jeruzsálemben Jézus relikviái után kutatott. Jézus sírjában többet is talált, többek között egy kis kõpoharat, amiben szerinte Mária fogta fel a keresztre feszített Jézus vérét. Rómába vitette. 1992-ben a pohár történetét egy régi angol családig tudták visszavezetni. Itt, egy, a tulajdonos által írt vers segítségével, egy szoborba rejtve találtak is, egy egyszerû poharat, amirõl megállapították, hogy az I. századból származik. Ekkorra már több mint 130-an állították, hogy birtokában vannak ennek a bizonyos, Jézus által használt pohárnak. Ezek között minden méret és forma elõfordult, valamennyi közül a legegyszerûbb, az a kõpohár, amit a szoborban találtak meg. Mivel nem valószínû, hogy Jézus aranyból, drágakövekkel kirakott kehelyben változtatta át a bort, errõl a kõpohárról tartják azt, hogy legvalószínûbben (kora, és formája, anyaga miatt) ez lehetett ez a bizonyos pohár. Az eredetét nem tudták Jézusig visszavezetni, ezért Szent Helénán kívül más bizonyíték a hitelességrõl, egyelõre nincs.
A megvizsgált ereklyék
Többségükrõl kiderült, hogy hamisítványok, vannak közöttük 100, 1000, sõt 1500 évesek is. Ezek azért nem lehetnek hitelesek, mert pl. ha összegyûjtenénk az összes fadarabot, amik állítólag Krisztus keresztjébõl származnak, akkor egy ház felépítéséhez szükséges mennyiségû faanyagot kapnánk. Ide tartoznak még a szentek ujjai, amik szintén kedvelt ereklyék. De csak akkor lehetne minden darab eredeti, ha ezeknek a szenteknek kb. 40 ujjuk lett volna. De nem mindegyikrõl mondta ezt ki a tudomány.
Újabban vizsgálni kezdték azt, hogy milyen folyamatok mennek végbe a szervezetben, vallásos eufória alatt. Megállapították, hogy ilyenkor teljesen felborul a kémiai egyensúly. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért történhetnek, látszólag megmagyarázhatatlan, csodás gyógyulások különbözõ dolgokban erõsen hívõ emberek esetében. (Konkrétan, pl. depressziós betegek esetében megváltozik az egész test immunrendszere, tehát a hit befolyásolhatja a test mûködését. Szintén megállapították azt, hogy az a tudatállapot, amiben vallásos emberek gyakran földre esnek templomokban, markánsan képes megváltoztatni a szervezet fiziológiáját). Ezért a hit, és a testi funkciók mûködése egyre jobban érdekli a tudósokat.
Jézussal kapcsolatos tárgyak
Mivel a Biblia szerint Jézus feltámadása után teljes testével fölment a Mennybe, vele kapcsolatban nincsenek csontok, testrészek, csak tárgyakat hagyhatott hátra. Ezek a legnépszerûbbek, épp úgy, mint a középkorban. Valószínûleg azért, mert közvetlen kapcsolatot biztosítanak a tárgyi és a "megfoghatatlan" szellemvilág között a hívek számára. 1352-ben Dél-Franciaországban belépõdíj ellenében a hívek megtekinthették, és megérinthették a leplet, ami Jézus testét fedte a sírban. A kegytárgyról az illetékesek azonban kijelentették, hogy hamisítvány. 1898-ban, Torinóban fénykép is készült a lepelrõl. A negatívon jól kivehetõek voltak egy keresztre feszített férfi részletes arcvonásai. A hívek nagy számban indultak Torinóba, hogy láthassák Jézus arcvonásait. Úgy tûnt, megtalálták Jézus létezésének tárgyi bizonyítékát. A világ minden tájáról érkeztek tudósok, történészek, hogy a leplet megvizsgálják.
1978-ban a Vatikán engedélyezte, hogy apró mintát vegyenek a textíliából. Minden létezõ módon megvizsgálták, és mintegy 100.000 órára becsülték azt az idõt, amit a lepel tudományos vizsgálatára fordítottak. Egyetlen teszt volt, amit nem végeztek el rajta, azért mert nem engedélyezték akkoriban, ez a radiokarbonos kormeghatározás volt (ami a ma ismert legpontosabb, erre vonatkozó módszer). 1978-ban olyan sokan jelentették ki, hogy a lepel eredeti, hogy ez szükségtelennek látszott. A vizsgálatok elvégzõi csodát kerestek, és hitték, hogy végre találtak egyet. A szakértõk megállapították a szövés technikájáról, hogy elsõ századi (bár a középkorban is használtak hasonlót, oltárterítõnek). Az egyik botanikus, olyan pollen szemeket talált a textílián, ami csak a Közel-Keleten fordul elõ. Ezt nehéz volt hova tenni.
1985-ben a NASA két tudósa egy különleges, háromdimenziós analizátorral vizsgálták meg a leplet. Õk is azt mondták, hogy az arckép csoda. Az analizátor, egy fényképrõl felismerhetetlen látványt generál (mivel egy egyszerû fotón nem található információ arra nézve, hogy az illetõ képpont, milyen messze volt a fotó síkjától). A lepelrõl azonban egy rendkívül pontos, háromdimenziós arc jelent meg a képernyõn. Szenzációsnak tûnt az a lehetõség, hogy a lepel Krisztus vérét tartalmazza, és bizonyíthatja a feltámadás tényét.
Amikor az egyik tudós azt mondta, hogy szerinte a vér nem valódi, Antikrisztusnak kiáltották ki. Õ ragasztószalaggal vett mintát a lepelrõl, (a véres részekrõl, és vett kontroll mintát is). Nagy nagyításban a minták másképpen néztek ki, mint a vér. Konkrétan pont úgy nézett ki mint egy festékanyag, a vörös okker. Kipróbálta, hogyan szívódik fel, és milyen nyomot hagy ezután lenen vér, és vörös okker (a vér körgyûrû alakban szívódik fel, míg a vörös okker maszatoltan befedi a felszívódás teljes felületét). A leplen látható lenyomat, megegyezett a vörös okker felszívódási képével. Körgyûrûknek nyoma sem volt, ezért kijelentette, hogy a lenyomat csak festéktõl származhat.
1988-ban elvégezték a radiokarbonos kormeghatározást, ez kimutatta, hogy a vászon a XIV. századból származik. Jézus szent leplérõl kimondták, hogy hamisítvány.
1980-ban egy festõ tanuló, növényi festékekbõl elkészítette a lepel majdnem tökéletes másolatát, egy negatív, és egy háromdimenziós formában. Ennek ellenére sokan még ma is hisznek a lepel eredetiségében, és ennek bizonyításán fáradoznak.
Már említettem, hogy Szent Heléna kutatta a Jézussal kapcsolatos tárgyakat. Az Õ szavai alapján épültek Krisztus Passió emlékmûvei Jeruzsálemben. A legenda szerint, a Jézussal kapcsolatos tárgyakat Szent Heléna, a Szent Sírban, Jeruzsálemben, 327-ben gyûjtötte össze. Sajnálatos módon azonban ezek nagy része szétszóródott Európában. Templomok százai õriztek szögeket, fadarabokat a keresztbõl. Gyûjteményének csak néhány darabja menekült meg, és rejtve maradtak abban a kicsiny kápolnában, ami Heléna római házának a helyén épült. Itt a kereszt egy darabja, szögek, és a kereszten lévõ felirat látható. A Biblia szerint Pilátus három nyelven (héberül, latinul, és görögül) szögeztette a keresztre, Jézus feje fölé, hogy "Názáreti Jézus a zsidók királya". Az egyes nyelveken eltérõ irányban írnak. Az itt látható feliraton minden stimmel, és teljesen hitelesnek tûnik, ráadásul sehol máshol nem található a feliratból több példány. Ez az egyetlen létezõ. A felirat azért olyan rendkívüli, mert a IV. század óta el volt zárva, és 1000 éven át, rejtve maradt, tehát túlélte a középkort. Csak 1492-ben fedezték fel újra, amikor a mozaikokat állították helyre. Ekkor minden hiteles volt rajta (származás, a csomagoláson található pecsétek stb.).
A lepellel ellentétben a felirat soha nem volt népszerû. A lepellel sokat foglalkozott a média, a feliratról pedig a mai napig nagyon kevés ember tud. A Vatikán jelenleg nem tervezi a felirat megvizsgáltatását. A Vatikán elfogadta a Nature magazin véleményét arról, hogy a lepel középkori eredetû, ennek ellenére a híres textília továbbra is a figyelem középpontjában áll, a felirat pedig szinte senkit nem érdekel. Valószínûleg azért, mert a szenzációs dolgok, mindig jobban felkeltik az emberek érdeklõdését, mint az egyszerûek, pedig lehet, hogy egy ismeretlen, kis római templom õrzi a legszentebb ereklyét…
|