A telepátia
2006.06.13. 19:27
A parapszichológia a pszichológia azon része, amely olyan pszichológiai jelenségekkel foglalkozik, amelyek jelen ismereteink szerint nem tartoznak a természeti törvények által igazolt és alátámasztott jelenségek közé. A parapszichológia telepátiával, a médiumi megszállottsággal, spiritisztikus jelenségekkel a természeti törvények körébe vonás céljaiból foglalkozik.
(Dr. Bartha Lajos: Pszichológiai értelmezõ szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.)
Rejtélyes üzenetek
Egy régen látott, külföldön élõ barátunk alakja villan fel képzeletünkben. Pár perc múlva megszólal a telefon, a vonal másik végén a régen látott barát hangját halljuk. - Kész telepátia -, mondjuk, pedig lehet, hogy csak a karácsonyi ünnepek alkalmából hívott.
A hétköznapokban lépten-nyomon történnek velünk hasonló dolgok, s mi pillanatok alatt napirendre térünk felette, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy egybeesik egy képzeleti kép s a képzelt személy jelentkezése. Többnyire azzal intézzük el, hogy telepátia. Valójában csak akkor kezdünk el a jelenségen gondolkodni, amikor valami különös, megrázó, életünket felkavaró eseménnyel párosul az élmény. A következõkben három ilyen esetet írok le. Mindhárom közös jellemzõje, hogy a kapcsolatot teremtõ személyek között igen mély érzelmi szálak léteztek.
Tudod, - mesélte a férfi - a lány, akit nagyon szerettem, egy nap a szomszédos nagyvárosba utazott. Aznap éjféltájt feküdtem le, de nem bírtam elaludni, bámultam a sötétséget. Egyszer csak láttam õt egy idegen lakásban egy idegen férfival. Most is elõttem van a szoba furcsa, hosszan megnyúlt fényeivel, s egy barna, bajuszos férfi. Bediliztem, mondtam magamban és elhessegettem a képet. A lány két nap múlva hazajött és õszintén elmondta kalandját. Leírta ugyanazt a szobát, amit én láttam, s a barna férfit. Bajusza is volt? - kérdeztem. Igen, mondta, de te honnan tudod?
A másik esetet egy a világháborúra visszaemlékezõ idõs néni mesélte el. Öcsém az orosz frontra került, s mi naponta vártuk a híradást tõle. Egy délután ledõltem szenderegni. Nem, nem álmodtam, de nem is voltam teljesen éber, amikor öcsém alakja jelent meg elõttem. Arca csupa vér volt, és azt mondta: Miért nem segítsz, meghalok. Hetek múltán jött az értesítés, hogy azon a napon az öcsém hõsi halált halt.
A harmadik esetet egy külföldi egyetemen tanuló fiatalember mondta el. Volt egy afrikai, színes bõrû barátnõje. Tudod, - mesélte -, az fogott meg benne, hogy olyan érzéki és érzékeny volt, igazi ösztönlény. Akkor döbbentem meg ezen, amikor egy nap sírva fogadott. Mi történt? - kérdeztem. Meghalt a testvérem - mondta. Telefonáltak, vagy táviratot kaptál? - kérdeztem. Nem, de úgy érzem, hogy ez történt. Pár nap múlva megérkezett a levél Afrikából, hogy az egyik testvére meghalt.
Ha elgondolkozunk a fent leírt eseteken, megállapíthatjuk, hogy van egy közös jellemzõjük, s ez a telepátia lényege: az egyik ember felfogja egy másik, tõle igen távol élõ ember lelki vagy éppen fizikai helyzetét, állapotát. Ez a felfogás ismeretlen módon történik, mert egyetlen, a világ megismerésére hivatott érzékszervünk sem vesz részt benne. De mit mond errõl a szakirodalom? Dr. Bartha Lajos Pszichológiai értelmezõ szótárában a telepátiáról a következõ olvasható: "telepátia az az állítólagos képesség, amellyel egyes személyek más emberek gondolatairól, érzéseirõl vagy tõlük távoli eseményekrõl ismeretlen módon (megérzés útján) tudomást tudnak szerezni és mások akaratát gondolataik útján képesek befolyásolni. A telepátia létezését tudományosan megbízható adatokkal mindmáig nem bizonyították".
A telepátia évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Maga a szó a görög tele-tóval és pathosz - lelkesültség, érzelem szavak összevonásából keletkezett. A tudományos kutatás hosszú ideig kizárta érdeklõdési területérõl a telepátiát, akárcsak a hipnózist. A hipnózis létezését és elmegyógyászati alkalmazását éppen azok a tudósok igazolták és bizonyították, akik cáfolni szándékoztak azt. Az amerikai Duke egyetem professzora, I. B. Rhiner kutatásai nyomán pár évtizede új elnevezést vezettek be a nemzetközi pszichológiai szakirodalomba: az "érzékszerveken kívüli észlelést" (extra sensory perception). Az általános felfogás szerint ez az érzékelés nem annyira érzékszerveken kívüli, mint inkább még fel nem fedezett "érzékelések" mûködése. De mi az? Hatodik érzék? Harmadik szem? Vagy valami más?
Látomás. Valóság? Õrült elme képzelgése? Különleges lelki jelenség? Számtalan vélemény látott már napvilágot, hívõk és hitetlenek tollából egyaránt. A látomások tényét azonban nem kérdõjelezheti meg senki. A látomások olykor maguktól jönnek, máskor valamilyen szer, vagy technika hatására jelennek meg.
A telepatikus kapcsolat
Létezik egy mindenütt jelenlévõ, határtalan pszichikai mezõ, az élõ szervezetek (emberi, állati, növényi szervezetek telepatikus kapcsolata. Ezek a szervek tudtunkon kívül kommunikálnak egymással. Az aurában lenyomatként megjelenõ „pszichének”, a lelki agynak pedig- megtestesülve, vagy sem, a maga fizikai, vagy pszichikai valójában, vagy átlényegülve – az a szerepe, hogy a máshonnan érkezõ információkat szállító elektromágneses hullámok adó-vevõje legyen. Abban a térben, amelyet a görögök aithérnek, az indiaiak akashának neveztek, mindenütt ott vannak, mozognak ezek az erõs gondolatfolyamatok.
Éber és transz-látomások
Vannak olyan tudatos, vagy tudattalan lények – emberek, állatok, szentek és közemberek – akik ezeknek az energia-áramlatok hatása alá kerülnek, akarattal, vagy éppen akarattalanul. Vannak közöttük misztikusok, és ezoterikusok, de néha a legmegátalkodottabb ateisták is a hatása alá kerülnek. Közülük kerülnek ki a valóban ihletett zenészek, képzõmûvészek, írók, de a feltalálók, újítók, tehát az elmélyült koncentrációra képes tudósok is. Az állatok többsége könnyedén képes erre, elegendõ a kutyák, lovak csodálatos képességeirõl szóló történetekre gondolnunk.
A hatodik érzék erõsítése
A mindennapi ember is megtapasztalhatja nap mint nap, ha hajlandó egy kicsit mélyebben gondolkodni és elmerülni ebben a lélek-áramban, például alvás közben, amikor az öt érzékszerv tevékenysége lecsökken, melyek normális körülmények között süketté és vakká teszik az embert a spirituális információkra. Néha, nagy ritkán éber állapotban is átpillanthatunk ebbe a különleges világba. Agykontroll technikákkal, halál-közeli élményekkel, veszélyben, vagy amikor haldoklunk, vagy pszichésen azonosulunk egy haldoklóval.
A természeti népek képességei A természeti népek - különös tekintettel a ma is közöttünk élõ cigányságra, akik a legtöbb spirituális jós-technikát átmentették számunkra az idõk és a materialista világ viharain, - különösen fogékonyak a látomásokra. Az afrikai törzsek varázslói, a kötõ és oldó formulák, az átkok ismerõi mindvégig ezekkel a szintekkel operálnak. Szó szerint értendõ itt az operáció szó, hiszen pszichés-aura szinten valójában ez zajlik le. Ártó, vagy gyógyító „pszi-sebészet”, lelki beavatkozás, vagy beavatás. Ha magunk is vágyunk ezekre az élményekre, ma már számtalan tanfolyam segítségünkre lehet ezek elsajátításában. (Agykontroll, reiki, Prána-nadi, st
|