A póluscsere alatt a Föld mágneses mezejének erőssége csökken, aztán fordított polaritással újra felépül. Ennek látványos jele lesz például az, hogy az iránytűk dél felé fognak mutatni, írta a New York Times. Az elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erőssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul.
Sarki fények az Egyenlítőnél
A pólusváltás tönkreteheti az elektromos hálózatokat, műholdakat, növelheti az ózonlyukakat, sarki fények jelenhetnek meg az Egyenlítő környékén, emellett a váltás összezavarhatja a madarakat, halakat és minden költöző állatot, amik a mágneses mező alapján tájékozódnak. Bár a teljes váltás még évszázadokra vagy évezredekre lehet, a mágneses mező gyors csökkenése már most problémákat okoz a műholdaknak.
Múlt hónapban az Európai Űrhivatal (European Space Agency, ESA) jóváhagyta azt a tervet, aminek célja a mágneses mező vátozásának eddigi legátfogóbb megfigyelése. Három új Swarm műhold fogja megfigyelni minden eddiginél nagyobb precizitással a mezőt és segít a tudósoknak előre jelezni a várható változásokat. A műholdakat 2009-ben tervezik fellőni, és 2015-ig dolgoznának néhány száz kilométeres magasságban.
A tudósok sietnek leszögezni, hogy nincs mitől tartani, hiszen a váltás akár kétezer évbe is beletelhet. A legutóbbi ilyen esemény 780 ezer éve történt, amikor a Homo erectus még kőeszközök készítésével foglalatoskodott.
Már folyik
John A. Tarduno, a rochesteri egyetem geofizikusa szerint a pólusváltás már folyik, az észlelt jelenségek ugyanis megegyeznek azokkal, amiket a számítógépes szimulációk is mutattak.
A mágneses mezőt a Föld folyékony vasmagjának áramlása hozza létre. Senki sem tudja pontosan, mi az oka a pólusváltásnak, de a kutatók szerint az olvadt vas mozgásának megváltozásával állhat kapcsolatban.
A magnetoszféra biztosít védelmet a bolygónak a kozmikus sugárzás ellen, a mező eltűnése egész sor problémát okozhat. Charles H. Jackman, a NASA kutatója tavaly decemberben készített egy tanulmányt a várható hatásokról. Eszerint a sugárzás például nagymértékben elpusztíthatja az ózonréteget is, ami a káros ultraibolya fénytől védi a Földet. Jackman szerint a hatás jelentős lehet, de "nem katasztrofális".
Műholdkárok
A kérdés hatalmas figyelmet kapott, mikor a Nature tudományos lap 2002. április 11-én beszámolót jelentetett meg a párizsi geofizikai intézet és a dán űrkutatási intézet tanulmányáról.
A kutatók az amerikai Magsat műhold 1979-es és 1980-as méréseit hasonlították össze a dán Oersted műhold adataival, amit 1999-ben lőttek föl, és jelenleg is működik. Gauthier Hulot és munkatársai két olyan területet fedeztek föl, ahol a mágnesesség jelentősen csökkent: egyet az Északi-sarknál és egyet Dél-Afrikától délre.
A jelenség egybevágott azzal, ami számítógépes szimulációk szerint a pólusváltást megelőzheti. "Feltételezzük - írta Hulot a tanulmányban, - hogy a jelenségek azt jelzik, hogyan működik a geodinamó visszafordulás előtt". Egy interjúban azt is kijelentette, hogy a mező déli pontja harminc százalékkal gyengébb, mint máshol, és emiatt néhány itt elhaladó műhold károkat is szenvedett már, mivel így a Napból származó töltött részecskék képesek voltak áthatolni a meggyengült mágneses pajzson.
Tudnak alkalmazkodni
Tarduno szerint a műholdakra és az ózonrétegre gyakorolt hatások attól függetlenül ugyanazok lennének, hogy a mező megfordul vagy csak egyszerűen meggyengül. A Föld mágneses mezejének összeomlása miatt a részecskék mélyebben be tudnak hatolni az atmoszférába, és befolyásolhatják, tönkretehetik az elektromos hálózatokat, ahogy az napviharok esetén is megesik néha.
A biológusok megegyeznek abban, hogy ha a váltás elég lassú, és az élőlények a Földön elég rugalmasak, akkor a legtöbb tud majd alkalmazkodni. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a leletek szerint nincs összefüggés a pólusváltások és a tömeges kihalások között.
AJÁNLOM AZ OLDALT
